Festői környezetben, a mögötte emelkedő Musát-, Asztag-, Bonyó- és Zernye-havas vonulatának lábánál fekszik.
A közel 4400 lelket számláló település a fakitermelés és famegmunkálás hagyományos mesterségét folytatja, még napjainkban is sokan foglalkoznak zsindelykészítéssel.
A község területéről őskori agyagkarikák, füles-kávás bronzvésők és görög érmék kerültek a Székely Nemzeti Múzeum gyűjteményébe. Az Eger nevű helyen kuruc kori pénzek bukkantak napvilágra.

A falu középső részén emelkedik a katolikus nagytemplom, mely 1853-1899 között épült. Oromfalát késő klasszicista stílusú, háromszög alakú timpanon díszíti. A templom Szent Antal-oltár fülkéjében Szent Ilona 2x1,5 méter méretű képe található, melyet báró Szentkereszti Stefánia, az ismert felsőháromszéki festőnő, készített.

Gelence nemzetközi érdeklődésre is számot tartó idegenforgalmi értéke a felszegi műemlék templom, amelyet az UNESCO is jegyez.

Az 1830-ban Szent Miklós tiszteletére épített, egykori görög katolikus templom napjainkban görögkeleti templomként működik.

A Szaladár nevű falurészen egy romot Szaladár házaként emlegetnek a helybeliek. A helyhez legenda is fűződik: "Egy délután Soksár pusztáján kigyúlt a lármafa. Jön a tatár - kiáltották az emberek. A nép az erdőben levő várhegyre menekült, a bátrabbak pedig, élükön egy Aladár nevű férfival, harcolni kezdtek. Már-már győztek is, amikor újabb tatár csapatok érkeztek. Veszve volt minden. Szalad Aladár - kiáltották, és a helyet azóta is Szaladárnak nevezik."

A gelencei erdőn található egy Nagy- és egy Kis-Vártető. Ásatásokra ugyan itt nem került sor, kőfalaknak nyoma sincs, de vannak a tetőhöz vezető éles gerincen védsáncok, melyekről az feltételezhető, hogy a falubeliek rejtekhelyei voltak a legnehezebb időkben.
A Vár-tetők alatti völgyben, egy hatalmas, lapos kősziklát Basa asztala néven emleget a nép.