A Kézdivásárhelytől 10 km-re található községközpontnak 3500 magyar lakosa van. Két, földrajzilag különálló településrész alkotja: Alsó- és Felsőcsernáton.
Vidéke már régen lakott volt, régészeti leletek kerültek elő az V. és VI. századból, majd a szlávok és a honfoglaló magyarok idejéből.
Mindkét falurész számos látnivalót tartogat a turisták számára.
Alsócsernáton központjában, egy kis parkocskában található a millecentenáriumi emlékmű és az Emlékezés köve. Erre azokat az évszámokat vésik rá, amelyeknek emlékezetesnek kell maradniuk a székely nép számára, akár örömet, akár bánatot jelentenek.
A település római katolikus templomát Zámbler János építtette 1844-ben. Templombúcsúját Urunk Színeváltozása napján, augusztus 6-án tartják.
A falu keleti részén, a nemzetközi út mellett áll az 1872-ben épült ortodox Szent György-templom.
További érdekességet jelentenek a településen nagy számban megtalálható udvarházak, mint például a Damokos Dénes-féle kúria, a Damokos-Cseh-udvarház, a Farkas-ház vagy a Bernáld-kúria.
Műemlékként tartják számon továbbá a Múzeum utcában található, kettős bolthajtású kőhidat is, ami 1907-ben épült.
Felsőcsernáton református temploma a Nagy-patak
magas teraszormán áll. Belső falán a falu szülöttjének, Bod Péter református
lelkésznek állít emléket egy fehér márványtábla.
Római katolikus templomának titulusa a Magyarok Nagyasszonya.
Az ide látogató turisták érdeklődésére tarthat még számot két monumentális székelykapu, melyek közül az egyik a kultúrotthon előtt található. Ezt a múzeumalapító, id. Haszmann Pál készítette 1942-ben. A másik, a Bardocz András-féle kapu, a 920. számú ház előtt áll.
A falu fölött húzódó erdőben gyógyerejű kénes ásványvizek jönnek a felszínre, melyek közül egyiknek a vizére strandfürdőt is létesítettek valamikor. Ez volt a Csókás-feredő.